Csontritkulás

A csontritkulás (oszteoporózis) a csontok ásványianyag‑tartalmának és szerkezeti szilárdságának csökkenésével járó állapot, amely fokozott törékenységet és nagyobb törési kockázatot eredményez. A csontszövet egész életünkben folyamatosan átépül: a csontépítő (oszteoblaszt) és a csontbontó (oszteoklaszt) sejtek összehangolt működése határozza meg a csonttömeget. Az, hogy gyermek- és serdülőkorban a csontépítés túlsúlyban van, fiatal felnőttkorban csontfelépítő és -leépítő folyamatok egyensúlya alakul ki, magyarázza, miért kiemelten fontos a csúcscsonttömeg kialakítása fiatal korban.

A csontritkulás kialakulás

Oszteoporózis akkor alakul ki, amikor a csontbontás tartósan gyorsabbá válik, mint a csontépítés. Ennek következtében a csontok szerkezete meggyengül, a csontgerendák elvékonyodnak, és a csont ellenálló képessége csökken.

A csontvesztés kialakulásában szerepet játszhat:

• hormonális változás (pl. menopauza utáni ösztrogéncsökkenés),
• elégtelen kalcium- és D‑vitaminbevitel,
• mozgáshiány,
• dohányzás és alkoholfogyasztás,
• alultápláltság vagy túlzott fogyókúrák,
• genetikai hajlam,
• bizonyos betegségek és gyógyszerek (pl. tartós szteroidkezelés).

Kik a veszélyeztetettek?

• idősebb felnőttek, különösen nők menopauza után,
• alacsony testtömegű vagy alultáplált személyek,
• mozgásszegény életmódot folytatók,
• D‑vitaminhiányban szenvedők,
• dohányzók és rendszeresen alkoholt fogyasztók,
• akiknek a családjában előfordult csonttörés vagy oszteoporózis.

A csontritkulás megelőzése fiatal felnőttkorban

A csúcscsonttömeg 20-30 éves kor között alakul ki, ezért ebben az időszakban különösen fontos a megfelelő, csontjaink egészségét is támogató életmód. A megelőzés alapja a csontanyagcsere támogatása, amelyben a táplálkozás, a mozgás és az egészséges életmód egyaránt szerepet játszik. A mozgásszegény életmód, túlzott fogyókúrák, hiányos táplálkozás és a nagyon kicsi testtömeg növelik a csontritkulás kockázatát.