Törzs csontjai

A törzs csontos váza a gerincoszlopból, a bordákból áll. Ez a rugalmas, mégis erős vázrendszer biztosítja a test tartását, védi a létfontosságú szerveket – köztük a gerincvelőt, a szívet és a tüdőt, valamint stabil alapot nyújt a végtagok és a fej mozgásaihoz. A gerincoszlop szakaszokra tagolódik, amelyek együtt hozzák létre a test központi tengelyét, míg a bordák és a szegycsont a mellkas táguló, légzésben részt vevő kosárszerű keretét alkotják.

Gerincoszlop (columna vertebralis)

A gerincoszlop a törzs központi tengelye, rugalmas, mégis erős oszlop. Feladata a test tartása, a fej és a törzs mozgásainak biztosítása, valamint a gerincvelő védelme. A csigolyák öt szakaszra tagolódnak, amelyek felépítése és funkciója eltérő. Összesen 33-34 csigolya alkotja, köztük a csigolya közti porckorongok helyezkednek el a nyaki, háti és ágyéki szakaszon (valódi csigolyák szakaszai). A keresztcsonti és farokcsonti szakaszon (álcsigolya szakaszok) a csigolyák már egységes csonttá csontosodnak össze, amibe a porckorongok kezdeményei is belecsontosodnak.

A csigolyák (vertebrae) alapvetően hasonló szerkezetű, de szakaszonként eltérően módosult elemei a gerincoszlopnak. Mindegyik csigolya egy csigolyatestből, egy csigolyaívből és az ezekből eredő nyúlványokból épül fel (néhány kivételtől eltekintve).

Fő képletei a csigolyáknak:

– corpus vertebrae (csigolyatest): elöl helyezkedik el, és a gerinc fő teherhordó része.

– arcus vertebrae (csigolyaív): hátulról öleli körbe a gerinccsatornát, amelyben a gerincvelő fut.

– foramen vertebrale (csigolyalyuk): a test és az ív közötti lyuk, egymás fölött elhelyezkedve lyukak a canalis vertebralist hozzák létre.

– processus transversis (harántnyúlvány, 2): oldalirányban indulnak a csigolyaívről.

– processus spinosus (tövisnyúlvány): középen hátrafelé irányuló, páratlan nyúlvány. – processus articularis (íznyúlvány, 4): a felső és alsó páros nyúlványok, amelyek a csigolyák közötti ízületeket alkotják.

Nyakcsigolyák (vertebrae cervicales, 7)

A legkisebb és legmozgékonyabb csigolyák.

– atlas (C1): gyűrű alakú, nincs teste, a koponyával ízesül.

– axis (C2): jellegzetes képlete a dens axis, amely az atlas forgását biztosítja.

– C3-C6: kis test, nagyobb foramen vertebrale, kettéágazó processus spinosus. – C7 (vertebra prominens): hosszú, jól tapintható tövisnyúlvány.

Hátcsigolyák (vertebrae thoracicae, 12)

A bordákhoz kapcsolódó, erősebb csigolyák. Jellemzőik: szív alakú corpus, hosszú, lefelé irányuló processus spinosus, foveae costales a bordákkal való ízesüléshez.

Ágyéki csigolyák (vertebrae lumbales, 5)

A legnagyobb és legerősebb csigolyák, a test tömegének jelentős részét hordozzák, nagy teherbírásúak. Tövisnyúlványok bárd alakú.

Keresztcsont (os sacrum, 5 összecsontosodott csigolya)

Ék alakú, erős csont, amely a medence hátsó falát alkotja. Képletei:

– basis ossis sacri (alapi rész): az L5-tel ízesül.

– massa lateralis (2): oldalsó, vaskosabb rész.

– apex ossis sacri (csúcsi rész): a farkcsonttal kapcsolódik.

– foramina sacralia anteriora et posteriora: elülső és hátulsó felszínen 4-4 pár kisebb nyílás. – linea transversa (4): vízszintes vonalak a medencei felszínen.

Farokcsont (os coccygis, 4–5 csökevényes csigolya)

A gerincoszlop legalsó, kismértékben mozgó része, maradványcsont.

Mellkas (thorax) csontjai

A mellkas a törzs felső részének csontos-porcos váza, amelyet a gerincoszlop háti csigolyái, a bordák és a szegycsont alkotnak. Kosárszerű, rugalmas szerkezete egyszerre biztosít védelmet a létfontosságú szerveknek – a szívnek, tüdőknek és nagy ereknek, valamint mozgékonyságot a légzéshez szükséges táguláshoz és összehúzódáshoz. A mellkas csontos elemei ízületek és rugalmas porcok révén kapcsolódnak egymáshoz, így a légzőmozgások során változhat a mellkas térfogata.

Szegycsont (sternum)

A szegycsont a mellkas elülső középvonalában elhelyezkedő lapos csont, amelyhez a valódi bordák porcosan kapcsolódnak. Három fő részből áll.

Részei, jellegei:

– manubrium sterni (markolat): a felső rész, amely a kulcscsontokkal és az első bordákkal kapcsolódik.

– corpus sterni (test): a hosszú középső rész, amelyhez a 2-7. bordák porcosan kapcsolódnak.

– processus xiphoideus (kardnyúlvány): a legalsó, sokáig porcosan jelenlévő, majd időskorban elcsontosodó nyúlvány.

– incisura jugularis (torkolati bevágás): felső bemélyedés a manubriumon.

– incisurae claviculares (2): a kulcscsontok kapcsolódási helyei.

– incisurae costales (7): az első 7 borda porcának kapcsolódási bevágásai. – angulus sterni: a manubrium és a corpus által bezárt szög, fontos anatómiai tájékozódási pont (itt csatlakozik a 2. borda).

Bordák (costae, 12 pár)

A bordák páros, ívelt képletek, csontos (os costale) és porcos (cartilago costalis) részeiket különíthetjük el. A bordák a háti csigolyákhoz kapcsolódnak, és elöl a szegycsonttal vagy egymással porcos összeköttetésben állnak. Összesen 12 pár borda van. Az első 7 pár a valódi bordák (costae verae) csoportja (közvetlen kapcsolat a szegycsonttal), míg az utolsó 5 pár az álbordák (costae spuriae) csoportját (porcos részük már nem éri el közvetlenül a szegycsontot, vagy csak a bordaívet – 3 pár, vagy már csak lengőbordaként a porcos végük a hasfal izomzatában végződik).

A bordák általános szerkezete:

– caput costae (bordafej): a csigolyatestekkel ízesül.

– collum costae (bordanyak): rövid, vékonyabb rész.

– tuberculum costae (bordagumó): a csigolya harántnyúlványával kapcsolódik.

– corpus costae (test): ívelt bordatest. – angulus costae (bordaszöglet): a borda legnagyobb görbületének helye.