Kraniometriai vizsgálatok
Az oszteológia az anatómia azon ága, amely a csontok felépítésével, működésével, fejlődésével és kapcsolataival foglalkozik. Ide tartozik a csontok makroszkópos és mikroszkópos szerkezete, a csontképződés és -lebontás folyamatai, a csontok közötti összeköttetések (pl. varratok, ízületek, szalagok), valamint a csontváz anatómiai jellegeinek vizsgálata. Az oszteológiai ismeretek, adatok az emberi test statikai és mechanikai vizsgálatok, minden további anatómiai és mozgásszervi vizsgálat kiindulópontjaként szolgál.
Kraniometria
A kraniometria a koponya csontos képleteinek metrikus (mérhető) jellegeivel foglalkozó tudományterület. Ehhez standard mérőpontok, síkok mentén meghatározott méretek, szögek standard műszerekkel, standard technikával történő lemérésére van szükség. A kraniometriai vizsgálatok célja a koponya arányainak, formájának és térbeli viszonyainak pontos leírása a mérhető jellegek alapján, amely alapvető jelentőségű az anatómiai tájékozódásban, a klinikai gyakorlatban, a képalkotó diagnosztikában és az antropológiai elemzésekben.
A kraniometriai mérőpontok tehát egységes, nemzetközi rendszerben meghatározott referenciapontok, amelyek segítségével a koponya különböző részei összehasonlíthatók, mérhetők és leírhatók. A pontok általában anatómiai jellegek által egyértelműen kijelölt pontok a koponyán. Ehhez varratok, bemélyedések, lyukak, kiemelkedések a tájékozódási segítségek. Nem mindegy azonban, hogy a koponyát bizonyos mérőpontok keresésekor milyen helyzetben tartjuk. Ezért a Frankfurtban 1884-ben megrendezett nemzetközi antropológiai kongresszuson határozták meg és fogadták el hivatalosan az ún. frankfurti horizontális síkot, mint egységes koponyabeállítási referencia-síkot. Ez azóta is a kraniometria, az antropometria, az arc- és koponyamérések alapvető standardja. A kraniometria mellett ne feledkezzünk el a koponya morfológiai jellegeinek (pl. felülnézeti vagy hátulnézeti formájának, felszíni képleteinek és alaki jellegzetességeinek) leírásával foglalkozó tudományterületről sem. Míg a kraniometria számszerű méréseket végez (mérőpontok, méretek, szögek), addig a kraniomorfológia inkább minőségi, leíró jellegű.
Frankfurti vízszintes
A frankfurti vízszintes egy nemzetközileg elfogadott koponyabeállítási referencia-sík, amelyet anatómiai, antropológiai és képalkotó vizsgálatok során használnak a fej standardizált helyzetének meghatározására. A síkot három kraniometriai pont határozza meg: a porus acusticus externus felső széle (külső hallójárat felső pontja) és a bal orbitale (a szemüreg alsó peremének legmélyebb pontja). A sík akkor helyes, ha a koponyát úgy állítottuk be, hogy ez a 3 pont által kijelölt sík egybe esik a vízszintes sikkal. Ez a beállítás felel meg leginkább a természetes, „emberi” fejtartásnak, ezért használják alaphelyzetként koponyamérésekhez, arcelemzéshez és radiológiai vizsgálatokhoz. A kraniofor egy klasszikus, antropometriában és anatómiai oktatásban is használt standard koponyarögzítő eszköz, amelyet arra terveztek, hogy a koponyát standardizált helyzetben lehessen vizsgálni, mérni vagy fotózni. A kraniofor a koponyát a frankfurti vízszintes síkhoz igazítva rögzíti, hogy a koponya a vizsgálatok során ugyanabban a térbeli helyzetben legyen, így a kraniometriai mérések pontosak, összehasonlíthatók és megismételhetők maradnak.