Felső végtag csontjai
Vállöv (cingulum pectorale) csontjai
A vállöv két csontból áll: a kulcscsontból (clavicula) és a lapockából (scapula). Ezek együtt hozzák létre a felső végtag csontos alapját, és biztosítják a kar rendkívül nagy mozgásterjedelmét. A vállöv nem zárt gyűrű, mint a medenceöv, hanem rugalmas, izom- és szalagrendszerrel stabilizált szerkezet, amely a felső végtag lényegesen nagyobb mobilitását lehetővé teszi.
Kulcscsontok (clavicula, 2)
A kulcscsont egy S alakú csont, amely a mellkas felső részén vízszintesen helyezkedik el.
Fő részei:
– corpus claviculae (test): enyhén S alakban ívelt, felső felszíne sima, alsó felszíne érdesebb a szalagok tapadása miatt.
– extremitas sternalis (szegycsonti végrész): a szegycsont markolatával ízesül (articulatio sternoclavicularis). – extremitas acromialis (vállcsúcsi végrész): a lapocka vállcsúcsával kapcsolódik (articulatio acromioclavicularis).
Lapockák(scapula, 2)
A lapocka egy háromszög alakú, lapos csont, amely a hát felső részén, a 2–7. bordák magasságában helyezkedik el a hát izomzatában. Mozgékony csont, amelyet főként izmok tartanak a mellkasfalon.
Fő részei:
– spina scapulae (lapockatövis): a lapocka hátsó felszínén futó tövis, amely két gödröt választ el, a fossa supraspinatat és a fossa infraspinatat, vége a vállcsúcs (acromion), amivel a kulcscsonttal kapcsolódik.
– processus coracoideus (hollócsőrnyúlvány): kampószerű nyúlvány, több izom és szalag tapadási helye.
– cavitas glenoidalis (vállízületi árok): sekély ízületi árok, amely a felkarcsont fejével alkotja a vállízületet. – fossa subscapularis: a lapocka elülső felszínén található nagy árok.
Felső szabad végtag csontjai
A felső szabad végtag szegmensei proximális iránybl haladva a felkar (brachium), az alkar (antebrachium) és a kéz (pes).
Felkarcsontok (humerus, 2)
A felkarcsont a felső végtag proximális szegmensében elhelyezkedő, nagy méretű, csöves csont, amely a vállövet köti össze az alkarral. A humerus a test egyik legmozgékonyabb ízületében, a vállízületben, valamint a stabilabb könyökízületben vesz részt. Felszínéhez számos izom kapcsolódik, ezért anatómiai képletei jól fejlettek és funkcionálisan jelentősek. Testét és proximális és disztális végrészeit különítjük el részeiként.
Fő részei, jellegei:
– caput humeri (fej): gömb alakú ízületi felszín, amely a lapocka cavitas glenoidalisával ízesül. A vállízület nagy mozgásterjedelmét a sekély ízületi árok és a laza tok teszi lehetővé.
– collum anatomicum (anatómiai nyak): a fej körüli, enyhe bemélyedés/vonal, az ízületi tok tapadási helye.
– collum chirurgicum (sebészeti nyak): a csont elvékonyodó része a fej alatt – gyakori törési hely.
– tuberculum majus et minus: két kiemelkedés a proximális végrészen, amelyekhez a rotátorköpeny izmai tapadnak.
– corpus humeri (test): enyhén csavart, hosszú rész, laterális, felső felszínén található a tuberositas deltoidea, a m. deltoideus tapadási helye.
– trochlea humeri: az ulna ízesülési felszíne.
– capitulum humeri (fejecske): a radius fejével ízesül.
– fossa olecrani: az ulna kampónyúlványával ízesül. – fossa coronoidea et fossa radialis: az alkar csontjait befogadó apró mélyedések az elülső felszínen.
Az alkar csontjai – radius és ulna
Az alkar két csöves csontból áll: a singcsontból (ulna) és az orsócsontból (radius). Ezek együtt hozzák létre az alkar vázát, és lehetővé teszik a pronációt és szupinációt, vagyis a tenyér le- és felfordítását. A két csontot a teljes hosszában futó membrana interossea köti össze, amely stabilizálja az alkart és izomkapcsolódási felszínt is biztosít.
Orsócsontok (radius, 2)
A radius a két alkarcsont közül a laterális, vagyis a hüvelykujj felőli oldalon helyezkedik el. A csuklóízület fő terhelő csontja, és kulcsszerepe van a pronáció-szupináció mozgásban.
Fő részei:
– caput radii (fej): korong alakú ízületi felszín, amely a humerus capitulumával és az ulna incisura radialisával ízesül, lehetővé teszi a forgómozgást.
– collum radii (nyak): a fej alatti karcsú rész.
– tuberositas radii: a biceps brachii tapadási helye.
– corpus radii (test): enyhén ívelt csonttest.
– processus styloideus radii: disztális végén található, laterális irányba nyúló csúcsszerű nyúlvány, amely fontos szalagtapadási pont és a csukló stabilitásának egyik kulcseleme. – incisura ulnaris: az ulna fejének befogadására szolgál.
Singcsontok (ulna, 2)
Az ulna a két alkarcsont közül a mediális, vagyis a kisujj felőli oldalon helyezkedik el. A könyökízület fő stabilizáló csontja.
Fő részei:
– olecranon (singkampó): a könyökcsúcsot alkotó nagy, proximális nyúlványa, a m. triceps brachii tapadási helye.
– processus coronoideus (koronanyúlvány): elülső, kampószerű nyúlvány, amely a humerus fossa coronoideájába illeszkedik hajlításkor.
– incisura trochlearis: félhold alakú ízületi felszín, amely a humerus trochleájával kapcsolódik.
– corpus ulnae: hosszú, háromélű csonttest.
– caput ulnae: a disztális vég kiszélesedő része, amely a radius fejével és a csuklóval áll kapcsolatban. – processus styloideus ulnae: a csukló mediális oldalán tapintható nyúlvány.
A kéz csontos váza
A kéz csontos váza finoman tagolt, mégis rendkívül stabil szerkezet, amely három fő csontcsoportra épül: a kéztőcsontokra, a kézközépcsontokra és az ujjpercekre. Ez a felépítés biztosítja a kéz kivételes mozgékonyságát, a precíz fogó- és finommotoros mozgásokat, miközben elegendő szilárdságot ad a terhelés viseléséhez is. A csontok ízületek és szalagok hálózatával kapcsolódnak egymáshoz, így a kéz egyszerre rugalmas és stabil.
Kéztőcsontok (ossa carpi, 8)
Két sorban elhelyezkedő kis csontok.
Proximális sor:
Sajkacsontok (os scaphoideum, 2)
Holdascsontok (os lunatum, 2)
Háromszögűcsontok (os triquetrum, 2)
Borsócsontok (os pisiforme, 2)
Disztális sor:
Nagy sokszögű csontok (os trapezium, 2)
Kis sokszögű csontok (os trapezoideum, 2)
Fejescsontok (os capitatum, 2)
Horgascsontok (os hamatum, 2)
Kézközépcsontok (ossa metacarpi, 2×5)
I–V. kézközépcsontok (I–V. metacarpus)
Ujjpercek (phalanges manus, 2×14)
Alappercek (phalanges proximales)
Középpercek (phalanges media): a hüvelykujjnál nincs
Körömpercek (phalanges distales)
