Gyermekek és ifjak elhalálozási életkorának becslő módszerei
A gyermekek és ifjak elhalálozási életkorának becslésekor figyelembe vehető számos jelleg, például a fogazat fejlettségi állapota, a csontok mérete, az elcsontosodás mértéke. A következőkben a legfontosabb módszere kerülnek bemutatásra.
Elhalálozási életkor becslése a csöves csontok középrészének-hossza alapján
Gyermekhalottak esetében az elhalálozási életkor becsülhető a végtagok nagy méretű csöves csontjai középrészének hossza alapján (Stloukal és Hanaková 1978). Mivel ez a módszer mennyiségi jellegeken alapul, a vizsgálathoz mérőműszer használata szükséges.
A csöves csont diaphysisének hosszát lemérve a megfelelő táblázatból ki kell keresni, hogy a mért érték mely életkori tartományok (Vmin-Vmax) közé esik. Ezek az életkori tartományok együttesen jelölik ki a csont alapján becsülhető elhalálozási életkort.
Például egy 100 mm hosszú felkarcsont a táblázat szerint a 12–24 hónapos életkori intervallumba sorolható. A becslést minden rendelkezésre álló csöves csontra külön-külön el kell végezni, majd az így kapott életkori tartományokat összevetve határozható meg a vizsgált egyén valószínű elhalálozási életkora.
Például: ha a felkarcsont: 12-24 hónapos, combcsont: 12-30 hónapos, orsócsont: 18-30 hónapos intervallumot becsül, ezek együttesen a 18-24 hónapos életkori intervallumot jelölnek ki.
Elhalálozási életkor becslése a csontok fejlettségi állapota alapján
A csontok csontosodásának előrehaladottsága alapján gyermekek és ifjak esetében szintén megbecsülhető az elhalálozási életkor (Schinz és mtsai 1952, Ferembach és mtsai 1979). A módszerek alkalmazásakor először meg kell határozni a vizsgált csontok fejlettségi stádiumait, majd a referencia‑sorozatok alapján ki kell keresni az ezekhez tartozó életkori intervallumokat.
Például egy nyaki csigolya (C3-C7) esetében, ha a csigolyatest és a csigolyaív még nem csontosodott össze, de a csigolyaív jobb és bal oldala már igen, akkor ez 2-3 éves életkort jelez.
Schinz és munkatársai módszerében a táblázatok nem különböznek fiúk és lányok esetében, míg Ferembach és munkatársai rendszere pontosabb becslést tesz lehetővé, ha a vizsgált egyén morfológiai neme meghatározható.
Például a térdrégió csontjainak csontosodása alapján (a csontok középrésze és végrészei csontosodása, epiphysisfugák záródása) a lányoknál 15-19 év, fiúknál 17-20 év jelölhető ki. Ha a nem nem becsülhető, akkor a becslés 15-20 éves intervallumot eredményez. Ezeknél a módszereknél is alapelv, hogy a rendelkezésre álló összes csontot figyelembe kell venni, majd az egyes csontok fejlettségi stádiumai alapján kapott életkori intervallumokat összevetve kell meghatározni a vizsgált egyén elhalálozási életkorát.
Például: csigolyák: 2-3 éves, felkarcsont: fiatalabb, mint 5 éves, nyakszirtcsont: 1-2 éves, ezek együttesen 1-3 éves életkori intervallumot jelölnek ki.
F: férfiak, N: nők
Elhalálozási életkor becslése a fogazat fejlettségi állapota alapján
A gyermekek és ifjak elhalálozási életkora a fogak koronájának és gyökereinek fejlettsége, valamint az állcsontokban való elhelyezkedésük (lokalizációjuk) alapján is megbecsülhető. A módszer mind a tejfogazat, mind a maradandó fogazat fejlődési állapotát értékeli (Ubelaker 1978). A vizsgálatok eredményei alapján a fogfejlődésen alapuló korbecslés általában pontosabbnak bizonyul, mint a csontok hosszára épülő módszerek.
Az Ubelaker‑féle módszer alkalmazásakor a teljes fogazat fejlettségét együttesen kell értékelni: meg kell határozni, hogy a fogak fejlődési állapota melyik stádiumhoz áll legközelebb, majd a kiválasztott stádiumhoz rendelt életkori intervallum adja a vizsgált egyén fogkorát, vagyis becsült elhalálozási életkorát. Például: ha a teljes tejfogazat jelen van, áttört, a fogak zártan állnak a fogmedrekben, ugyanakkor az első maradandó nagyőrlők (a 6-os fogak) már áttörtek mindkét állcsontban, akkor a fogazat fejlettsége 6 ± 2 éves életkori intervallumnak felel meg.
A fogazat vizsgálatára nem minden esetben van lehetőség; előfordul, hogy csupán egyetlen fog kerül elő. Ilyenkor a fog mineralizáltsági állapota alapján – akár egyetlen fogból is – megbecsülhető a gyermek vagy ifjú elhalálozási életkora. Első lépésként meg kell határozni, hogy a vizsgált fog tejfog vagy maradandó fog, milyen típusú fogról van szó, és az alsó vagy felső fogívben helyezkedett‑e el. A fogak mineralizációs stádiumai alapján történő korbecsléshez például Schour és Massler (1941) fogfejlődési skálája használható, amely a fogak fejlődési állapotát életkori intervallumokhoz rendeli, így lehetővé téve az elhalálozási életkor meghatározását gyermekek és ifjak esetében.
