Agykoponya csontjai
Nyakszirtcsont (os occipitale)
A koponyaalap hátsó és alsó részét alkotó, párosulatlan csont. Fontos szerepe van az agy védelmében, a koponya és a gerincoszlop összekapcsolásában, valamint több izom és szalag tapadási helyeként is szolgál.
A nyakszirtcsont négy nagyobb egységből áll, amelyek a foramen magnum körül rendeződnek:
– pars squamosa (pikkelyrész): a koponya hátsó, ívelt felszíne, külső oldalán található a protuberantia occipitalis externa, amelyhez erős tarkóizmok tapadnak, belső felszínén jól láthatóak az agyi vénás öblök barázdái, illetve a nagy- és kisagyi árkok (fossa cerebralis, fossa cerebellaris).
– partes laterales (két oldalsó rész): ezek a részek hordozzák a condyli occipitales nevű ízületi bütyköket, amelyek a C1 csigolyával (atlas) alkotják a fej-nyak ízületet.
– pars basilaris (alapi rész): a nyakszirtcsont elülső része, amely az ékcsonttal (os sphenoidale) létesít kapcsolatot, a koponyaalap fontos tartóeleme.
A foramen magnum a nyakszirtcsont központi nyílása, amelyen keresztül a gerincvelő kapcsolódik az agytörzshöz, haladnak erek és szalagok, valamint a XI. agyideg.
Falcsontok (ossa parietalia, 2)
A falcsont páros csont, amely 2 csont a koponyatető nagy részét alkotja. A két falcsont a középvonalban a sutura sagittalis mentén kapcsolódik egymáshoz. Szerepe elsősorban az agy védelme és a koponyaboltozat stabilitásának biztosítása.
Fő felszínei és jellemzői:
– külső felszín (facies externa): enyhén domború, sima felszín, amelyen a fali dudor (tuber parietale) kiemelkedése látható.
– belső felszín (facies interna): homorú, barázdált felszín, amelyen az agyi erek és vénás öblök lenyomatai futnak.
Élei és varratai: a falcsont négy éle négy fontos koponyavarratot alkot:
– margo sagittalis: a másik falcsonttal kapcsolódik (sutura sagittalis).
– margo frontalis: a homlokcsonttal kapcsolódik (sutura coronalis).
– margo occipitalis: a nyakszirtcsonttal találkozik (sutura lambdoidea).
– margo squamosus: a halántékcsont pikkelyrészével kapcsolódik (sutura squamosa).
Halántékcsontok (ossa temporalia, 2)
A halántékcsont páros csont, amely a koponya oldalsó falát és részben az alapot alkotja. Rendkívül összetett felépítésű, a hallás és egyensúlyérzékelés szervei is ebben a csontban helyezkednek el. A koponya egyik legerősebb, legkeményebb csonttömbje. Ebben helyezkedik el a belső fül (csiga, félkörös ívjáratok), a dobüreg, a hallócsontocskák (kalapács, üllő, kengyel).
Fő részei:
– pars squamosa (pikkelyrész): a koponya oldalának lapos, pikkelyszerű része, innen ered a processus zygomaticus, amely a járomcsont halántéknyúlványával együtt a járomívet (arcus zygomaticus) alkotja.
– pars tympanica (dobüregi rész): a külső hallójárat (meatus acusticus externus) falait adja. A hallójárat bejárata is itt található.
– pars petrosa (sziklacsonti rész):
Fontos képletei még:
– a belső felszínen található a belső hallójárat (meatus acusticus internus), amelyen keresztül a VII. és VIII. halad keresztül.
– processus mastoideus (csecsnyúlvány): izomkapcsolódási hely, légsejteket tartalmaz (cellulae mastoideae). – fossa mandibularis: az állkapocsízület (articulatio temporomandibularis) ízületi árkát alkotja.
Homlokcsont (os frontale)
A homlok és a szemüreg felső része. A homlokcsont páros eredetű, de felnőttkorra teljesen összecsontosodó, a koponya elülső részét alkotó csont. Jelentős szerepe van a koponyaüreg, a szemüreg és az orrüreg kialakításában. Fő részei
– squama frontalis (homlokpikkely): a homlok domború felszíne, külső oldalán található a glabella, a két szemöldök közötti kiemelkedés. Belső felszínén a sulcus sinus sagittalis superioris barázdája fut, amely a felső szagittális vénás öbölnek ad helyet.
– pars orbitalis (szemüregi rész): két vízszintes lemez, amelyek a szemüreg felső falát alkotják, a két lemez között helyezkedik el a fossa glandulae lacrimalis, a könnytermelő mirigy árka.
– pars nasalis (orrüregi rész): az orrgyök területén található, és az orrüreg tetejének kialakításában vesz részt, itt kapcsolódik az orrcsonttal (os nasale) és a rostacsonttal (os ethmoidale). A homloküreg (sinus frontalis) a homlokcsont belsejében két, gyakran egymástól elválasztott légtartalmú üreg alkotja, amiknek szerepe van a hangképzésben, a belélegzett levegő tisztításában, párásításában és melegítésében.
Ékcsont (os sphenoidale)
Az ékcsont a koponyaalap központi, pillérszerű csontja, amely szinte minden más koponyacsonttal érintkezik. Bonyolult formája miatt a koponya egyik legösszetettebb csontja. Fontos szerepet játszik a koponya stabilitásának biztosításában, a koponya üregeinek kialakításában, valamint több agyideg és ér halad át rajta.
Fő részei:
– corpus ossis sphenoidalis (test): a központi rész, amelyben a sinus sphenoidalis (ékcsonti üreg) található. A test felső felszínén helyezkedik el a sella turcica (török nyereg), benne a fossa hypophysialis, ahol az agyalapi mirigy (hypophysis) ül.
– ala minor (kis szárny): a koponyaüreg elülső koponyaárkát, ill. a csontos szemüreg felső lemezét alakítja. Benne található a canalis opticus, amelyen a n. opticus (II. agyideg) és az a. ophthalmica halad át.
– ala major (nagy szárny): a koponya oldalfalának és a csontos szemüreg oldalsó falának része, számos fontos nyílás található rajta: foramen rotundum (V/2. agyideg), foramen ovale (V/3. agyideg), foramen spinosum (a. meningea media). – processus pterygoideus (röpnyúlvány): két lemezből áll (lamina medialis et lateralis), amelyek a rágóizmok tapadásában és a garatfal rögzítésében játszanak szerepet.
