Alsó végtag csontjai

Az alsó végtag a test tömegének hordozására, az állás és járás biztosítására, valamint a helyváltoztatás hatékony kivitelezésére specializálódott. Felépítése a stabilitást és a teherbírást helyezi előtérbe, miközben lehetővé teszi a nagy erejű és jól koordinált mozgásokat. Erős ízületei, robusztus izmai és szalagjai együtt biztosítják a test egyensúlyát és a mozgás hatékony működését.

Medenceöv (cingulum pelvicum)

A medenceöv az alsó végtag csontos alapját alkotja, és a test súlyának átvitelében kulcsszerepet játszik. Két csípőcsontból (os coxae) áll, amelyek hátul a keresztcsonthoz (os sacrum) kapcsolódva erős, stabil gyűrűt hoznak létre (csontos medence, pelvis). A medenceöv egyszerre biztosítja a törzs és az alsó végtag közötti szilárd kapcsolatot, valamint a járáshoz, álláshoz és testtartáshoz szükséges teherbírást. Emellett védi a kismedencei szerveket, számos izom eredési vagy tapadási helyeként szolgál, amelyek az alsó végtag, ill. a törzs mozgásait hozzák létre.

Medencecsontok (os coxae, 2)

A medencecsont egy nagy, lapos, összetett csont, amely felnőttkorra három eredetileg különálló csont egyesüléséből jön létre: a csípőcsontból (os ilium), az ülőcsontból (os ischii) és a szeméremcsontból (os pubis). Ezek a csontok a csípőízületi árokban (acetabulum) kapcsolódnak, majd csontosodnak össze, amely a combcsont fejének ízesülési helye. A három összecsontosodó csontot külön jellemezzük, részeiket addig tudjuk ebben a szempontrendszerben értelmezni, még össze nem csontosodnak, utána a lenti részek, jellegek közül több már nem felismerhető. Az acetabulum (csípőízületi vápa) a három csont testi részének találkozási helye, félgömb alakú ízületi mélyedés, amely a combcsont fejével alkotja a csípőízületet. Peremén található a limbus acetabuli, alján pedig a fossa acetabuli.

Csípőcsontok (os ilium, 2)

A medencecsont felső, legnagyobb része.

Fő képletei:

– corpus ossis ilii (test): acetabulumban csontosodik össze a másik 2 csont testi részével

– ala ossis ilii (csípőlapát): széles, lapos felszín, rajta az árok a medencei felszínen a fossa iliaca.

– crista iliaca (csípőtaraj): a csípőlapát felső élének megvastagodd része, jól tapintható.

– spina iliaca anterior superior / inferior: elülső csípőtövisek.

– spina iliaca posterior superior / inferior: hátulsó csípőtövisek. – facies auricularis: a keresztcsonttal való kapcsolódásának felszíne.

Ülőcsontok (os ischii, 2)

A medencecsont hátsó-alsó részén található, a test tömegének jelentős részét hordozza üléskor.

Fő képletei:

– corpus ossis ischii (test): acetabulumban csontosodik össze a másik 2 csont testi részével

– tuber ischiadicum (ülőgumó): erős izomkapcsolódási hely.

– ramus ossis ischii: az ülőcsont ága.

– spina ischiadica (ülőcsonti tövis): éles tövis.

– incisura ischiadica major et minor: nagy és kis ülőcsonti bevágások.

Szeméremcsontok (os pubis, 2)

A medencecsont elülső része, amely a másik oldali szeméremcsonttal a facies symphysialis révén kapcsolódik.

Fő képletei:

– corpus ossis pubis (test): acetabulumban csontosodik össze a másik 2 csont testi részével.

 – ramus superior et inferior: felső és alsó ág. – tuberculum pubicum: izom- és szalagtapadási pont.

Az alsó szabad végtag csontjai

Az alsó szabad végtag szegmensei proximális irányból haladva a comb (femur), az alszár (crus) és a láb (pes).

Combcsontok (femur, 2)

A combcsont az emberi test leghosszabb és legerősebb csontja, amely a medencecsont acetabulumával alkotott csípőízületen keresztül kapcsolódik a törzshöz, disztálisan pedig a sípcsonttal és a térdkaláccsal képezi a térdízületet. Masszív felépítése lehetővé teszi a test súlyának hordozását és a járás, futás, ugrás nagy erejű mozgásait.

Fő képletei:

– caput femoris (fej): gömb alakú ízületi fej, a csípőízület része.

– fovea capitis: kis bemélyedés a fej felszínén, egy szalag kapcsolódási helye.

– collum femoris (nyak): a fej és a csonttest közötti nyak, gyakori törési hely.

– trochanter major (nagytompor): erős izomtapadási pont.

– trochanter minor (kistompor): a izmok tapadási helye a nagytompor alatti részen.

– corpus femoris (test): hosszú, enyhén ívelt közbe nőtt rész.

– linea aspera: éles, kettős vonal a hátsó felszínen, számos izom tapadási helye.

– condylus medialis: belső ízületi bütyök

– condylus lateralis: külső ízületi bütyök

– fossa intercondylaris: a két condylus közötti mély árok a hátulsó felszínen – epicondylus medialis et lateralis: a condylusok feletti izom- és szalagtapadási kiemelkedések.

Térdkalácsok (patella, 2)

A patella a test legnagyobb szezámcsontja, amely a m. quadriceps femoris inába beágyazva helyezkedik el. Feladata a térdízület védelme és az izom erőkarjának növelése.

Fő részei:

– basis patellae (alapi rész): a csont felső, szélesebb része.

– apex patellae (csúcs): disztálisan helyezkedik el.

– facies anterior (elülső felszín): sima, bőr alatt tapintható.

– facies articularis (hátsó ízfelszín): a femur condylusain csúszik el a térd mozgásakor. – crista verticalis: a hátsó felszínt két ízületi részre osztó taraj.

Sípcsontok (tibia, 2)

A tibia a lábszár mediálisan elhelyezkedő, nagyobb és teherhordó csontja. A térdízület és a bokaízület fontos alkotóeleme.

Fő részei:

– condylus medialis et lateralis (belső és külső ízületi bütyök): a femurral ízesülő bütykök.

– eminentia intercondylaris: a két condylus közötti kiemelkedés.

– tuberositas tibiae: ín tapadási hely.

– corpus tibiae (test): háromélű csonttest.

– margo anterior: éles elülső él („sípcsontél”). – malleolus medialis (belső bokanyúlvány): a boka belső oldali csontos kiemelkedése.

Szárkapocscsontok (fibula, 2)

A fibula a lábszár laterálisan elhelyezkedő, vékonyabb csontja, amely nem vesz részt a térdízület kialakításában, de fontos szerepe van a boka stabilizálásában és izomtapadási felszínként is szolgál.

Fő részei:

– caput fibulae (fej): proximális vég, a tibia laterális részével ízesül.

– corpus fibulae (test): hosszú, vékony csonttest. – malleolus lateralis (oldalsó bokanyúlvány): a boka külső oldali csontos nyúlványa.

A láb csontos váza

A láb csontos váza három fő csontcsoportra tagolódik: a lábtőcsontokra, a lábtőhöz kapcsolódó lábközépcsontokra, valamint az ujjpercekre. Ez a felépítés egyszerre biztosít stabil alátámasztást a test tömegének hordozásához, és rugalmas alkalmazkodóképességet a járás, futás és egyensúlyozás során. A csontok ízületek és szalagok hálózatával kapcsolódnak egymáshoz, így a láb egyszerre teherbíró és rugalmas szerkezet.

Lábtőcsontok (ossa tarsi, 2×7)

Egymás előtt és mögött, illetve egymás alatt és fölött is elhelyezkedő a lábtőcsontok csoportja (szemben a kéztőcsontokkal, amik nagyjából egy síkban rendeződve helyezkednek el). A lábtőcsontokat külön nem jellemezzük, csak a kéz csontjaihoz hasonlóan felsoroljuk.

Proximális csoport:

Ugrócsontok (talus, 2)

Sarokcsontok (calcaneus, 2)

Sajkacsontok (os naviculare, 2)

Disztális csoport:

Köböscsontok (os cuboideum, 2)

Ékcsontok (belső, középső, külső; ossa cuneiformia mediale, intermedium et laterale, 2×3)

Lábközépcsontok (ossa metatarsi, 2×5)

I–V. lábközépcsont (I–V. metatarsus)

Lábujjpercek (phalanges pedis, 2×14)

Alapperc (phalanx proximalis)

Középperc (phalanx media): a nagylábujjnál nincs

Körömperc (phalanx distalis)